Sex, love & life

Hétfőn-kedden Pesten voltam ismét. És majd holnap megyek megint. Esküvőre. Szóval nem sok időm van perpillanat. Tegnap is például kb. "csak" 5 km-t gyalogoltam, cseppet elfáradtam, a hülye magas sarkúm ráadásul a körülményekhez képest csak enyhén törte fel a lábamat, viszont úgy szétnyomta, hogy ma talpon állnom is fájdalmas, az apróbb lábujj mozdulatokról ne is beszéljek. A hideg időt már felesleg is emellett megemlíteni, pedig tényleg készültem erre és számoltam rá, mégis úgy éreztem, egy kályhát is magamra tudnék kapni, mert jól esne. 

És hiába előző napokban eszemben is volt, tegnap mégis elfeledkeztem arról, hogy tegnap volt 4 éves ez a blog. Azért illik erről megemlékezni, vagy mi. 

Már nem tudom, melyik blogban és mikor láttam, de régi dolog volt már ott is, én pedig most összeszedtem magam, és gondoltam megcsinálom. Egyéb fontos közölni valóm amúgy sincs, és igen érdekes így végignézni az embernek az életét... most már valamikor jöhetne újra a "felívelős" szakasz. 

0 évesen több mint egy nap mocorgás és nyaggatás után sírtam fel.
1 évesen elég nagy szenvedés volt megetetni engem, mivel nem volt túl jó az étvágyam.
2 évesen előszeretettel játszottam az erkélyen a ruhacsipeszekkel - mit nekem speckó gyerekjáték.
3 évesen hosszú kapcsolatom kezdődött a Rókucinak nevezett plüss rókával, melyet mindenhova magammal cipeltem az elkövetkezendő kb. 8 évben.

4 évesen anyumék imádtak csinin, vagányan öltöztetni. néhány hónap óvoda, mivel amúgy nem jártam, csak ekkor kórházban volt mamim egy ideig.

5 évesen megtanultam írni és olvasni. első önállóan elolvasott szavam a ház előtti tábla Vasútállomás szava volt.
6 évesen még egy évig otthon lébecoltam nagymamámmal. azt akarták, hogy még egy kicsit maradjak gyerek.

7 évesen első osztály. az írás-olvasás-számolás tudásom miatt egyből másodikba akartak íratni, de ez nem sikerült.

8 évesen egy fiú volt a legjobb barátom, aki az osztálytársam is lett, és minden nap elhangzott a "két szerelmes pár, mindig együtt jár" klasszik rigmus.
9 évesen megkaptam az első cicámat.
10 évesen néhány matekverseny, kitűnő bizonyítvány.
11 évesen elkezdtem helyesírás, szavaló és prózamondó versenyekre járni. a következő években stabil induló voltam minden ilyesmin. és az egyik legjobbfej tanár lett az osztályfőnököm, aki a barátom anyukája volt, így privátban is ismertük egymást.
12 évesen életemben először lettem szerelmes egy két évvel idősebb srácba, aki persze észre sem vett. az iskolai rádió hírolvasója lettem.
13 évesen összejöttem az osztály legmenőbb pasijával, és megyei szép magyar beszéd versenyt nyertem. igazgatói dícséret az osztálytársaim felzárkóztatása miatt német nyelvből.

14 évesen még mindig együtt jártunk, ám az osztályból a csajok kiutáltak. kavarni próbáltak s féltékenykedtek. ezért megerősödött a a fiúkkal való haveri kapcsolatom. azt hiszem itt lett egy életre elegem a csajos viselkedésből. 17 napos iskolai kirándulás Franciaországba.

15 évesen gimnázium, új iskola, tiszta lap, és új szerelem - csak plátói, ám a 4 évet végigkísérte az ügy.
16 évesen a nagymamám meghalt. életem első nagy szerelme a gimi egyik tanárának az eminens, végzős kisfiával. jó kapcsolat, iszonyat helyes pasi, mi lettünk az álompár.

17 évesen öröm és boldogság, első pasis nyaralás, és megszereztem a jogsit. életem első és egyetlen osztályfőnöki intője, mert elkaptak a wc-ben dohányozni a barátnőimmel. óriási balhé.

18 évesen beütött a családi krach, zaklatások, általunk tett rendőrségi feljelentés ismeretlen tettes ellen, aki teljes szét akarta zúzni a családot. vége a kapcsolatnak, felvételik, és új szerelem, akivel elvesztettem a szüzességemet. két középfokú c-típusú nyelvvizsga megszerzése.
19 évesen egyetem, másik városba költözés, önálló élet, új kapcsolatok kialakítása, egy ájulás következtében mentő, sürgősségi osztály, sebek összevarrása az arcon. megismerem Karrieristát.
20 évesen őrült bulik, majdnem megerőszakolnak a saját lakásomban, a pasinál valami helyrekattant és elengedett.
21 évesen még mindig őrölt bulik, szülők előtt titkolt felmelegített kapcsolat a pasival, aki elvette a szüzességemet. majdnem eljegyzés.
22 évesen tipikus egyetemista élet, a lány csoporttársak mily' meglepő itt is féltékenykedni kezdenek rám, és a srácokkal való kapcsolatomra. egy zaklató exbarát, aki minden lépésemet és kapcsolatomat lekövette és lenyomozta. pár egyéjszakás kaland.

23 évesen 10 napos tanulmányút összesen 16 óra alvással és egy kalanddal a foglalt csoporttársammal. legjobb barátnő kényszerű elvesztése, a szüleim elválnak, én karambolozok, depis időszak kezdete.

24 évesen depresszió, pánikrohamok, elcseszett tanulmányok, mélypont. lassú kilábalás kezdete, meló, ahol fenyegetéseket, és megfélemlítéseket kellett átvészelni. megismerem Z-t.
25 évesen álommeló, álomcégnél, a régi önmagam keresése, az újságírói célok megszületése és az első lépések.
26 évesen újabb lépések a célok elérése érdekében. a makacs, akaratos, keményebb énem fokozatos visszatérése. megismerem Kisfőnököt.

Aki kedvet kapott, átveheti, csak szóljon. Érdekel. 

Van valami piszok szexi az öltönyös fazonokban - bár ez azért nem mondható el minden öltönyösről, csak némelyikről. Talán az kell hozzá, hogy a megfelelő kisugárzás a csomagoláson áttörjön. Ma Kisfőnök dobott meg pár ilyen képpel mutatóba. 

És lehet egyébként, hogy én vagyok túlgerjedve, de egyből beindult a fantáziám a fotók láttán. Az öltöny szigorúsága és merevsége mögé látni az elemi ösztönt, mely az öltözék elegáns jellegét valami plusszal itatja át. A szenvedély gyűrődésmentes csomagolása.

Nekem pedig olyan gondolatokat képes a fejembe ültetni, mint például a nyakkendő nem rendeltetésszerű használata egy kis kötözős játékhoz... vagy épp ruhatépős, falnak nyomós vad jelenet...és annak ellenére, hogy nem vonzódok különösebben a szex közben fent maradó ruhadarabokért, ebben az esetben csak fokozza a vágyat, ha az elegáns öltözék kicsit "megcincálódik", ám nem kerül a földre: ing félig kihúzódik a nadrágból, melynek épp csak a cipzárja van lehúzva, a tökéletesre beállított nyakkendő meglazul, miközben az élre vasalt ruhából kitör az állatias szenvedély, hogy falnak döntsön. 

Nem vitás egyébként, én vagyok túlgerjedve. 

Ahogy olvasgatok, úgy tűnnek fel dolgok egyes helyeken, amik igen csak tudnak zavarni az olvasásban. Nem tudom, ki hogy van vele, de talán mindenki számára vannak olyanok, amik megakasztják egy kicsit. Egy kis helyesírási gyorstalpaló következik.

naiv - nem, ezt nem hosszú í-vel kell írni, akármennyire is jól hangzik, és akármennyire is jobban néz ki ilyen ékezettel. Valamiért ez még a muszáj/muszály tudatlanságánál is jobban zavar mostanság.

... - számomra a három pont egy írói eszköz, mely olyan jelentéssel bír, hogy az író elmerengett, szándékosan félbe hagyja a mondatot a homály megőrzése végett, vagy épp azért, hogy ezzel nyomatékosabbá tegye a gondolat hangsúlyát. Azonban ha egy bejegyzés tele van ilyenekkel, hát az teljesen olyan, mintha az illető állandóan bealudna pötyögés közben, teljesen értelmetlen a használata a napi tevékenységek leírása közben. Csak megtöri a folytonosságot. Ez pedig némileg már az érthetőség kárára tud menni. Idegesítő.

de viszont - ezen nincs mit ragozni szerintem. Ilyen nincs.

úgymond - ezzel csak annyi a baj, hogy jellemzően a magukat okosni láttatni akarnó, ám a valóságban csekélyebb értelmi képességgel rendelkezők használják előszeretettel. Ugyanolyan értékű ez, mint a kvázi. Bár az úgymondot nagyon nehéz rosszul használni.

2ős, 3mas - ha már valaki lusta leírni a számot, akkor legalább gondolja végig milyen betűket kell még hozzácsatolni, hogy érthető legyen. Első esetben az "ő" még a kettŐhöz tartozik, a második pedig lényegében értelmezhetetlen, mivel nincs olyan szó, hogy hárommas. Tyáh.

Ma írni akartam ide valamiről. Kicsit elmélkedni. De van a tarsolyomban némileg beszólós, észosztós hangvételű tartalom is - bár ez perpill nem jut eszembe, mindegy, tipikus. 

Viszont ma megírtam 3 cikket. Összetorlódott határidők. Segáz. Úgyhogy ide már nem jut semmi nagy tartalom. Max annyi, hogy az egyik témám a Pilissel volt kapcsolatban, és ennek hatására, én most a Pilisbe akarok menni túrázgatni és kirándulni. Már mondtam Kisfőnöknek, de tartok tőle, hogy nem nagyon fog az időnkbe beleférni egy jó ideig... 

Viszont az tök jó érzés, amikor anyumat kitettem a fodrászdában, majd én a határidőre hivatkozva eljöttem, és nem vártam meg a dolog végét. Persze rákérdezett, mert mi, miről és mennyit? Én pedig röviden vázoltam a cikkek tartalmát - ezért jó, ha már előre elvégzi az ember a kutatómunkát. Ehh, már ezt se tudom rendesen átadni, mert az érzést úgyse sikerül most jól megfogalmaznom. Szóval olyan újságírós fíling volt. :)

Áh, nem is kellene már írnom ma. Elfáradtam írásügyileg.

3 x 4000 karakter éljen.